Sanghaj nem egyszerűen egy lenyűgöző és dinamikusan fejlődő nagyváros, hanem egy lüktető, lélegző prototípusa a jövő metropoliszainak.
Sanghaj mintha szimbolikus bizonyítéka lenne Kína egyre egyértelműbb főlényének a világ többi részével szemben. Gazdasági és technológiai fejlettségét tekintve már aligha lehetnek kétségeink az elsőségéről, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a tengerparti világváros mind több területen hagyja maga mögött a versenytársakat: övé a világ harmadik legmagasabb felhőkarcolója, éjszakai látképe pedig New York fényeit is elhomályosítja.
A kelet-kínai tengerpart középső részén, a Jangce-folyó torkolatánál fekvő metropolisz lenyűgöző látványosság, mégpedig több értelemben is. Egyrészt – szó szerint, hiszen a döbbenetes méretekkel, három Magyarországnyi lakossal rendelkező városban egyszerre kaphat helyet a legendás Örömök kertje (Yu Yuan Garden), a fényes sáfránnyal borított falú Jade Buddha temploma vagy a Longhua pagoda, valamint az éjszakánként szédítő fényekben úszó seregnyi, mára négyezernél is több felhőkarcoló.
Utóbbiak között nem mellesleg több díjnyertest is találunk: a 492 méter magas, 101 emeletes World Financial Center (népnyelven: „Sörnyitó”) átadásának évében megkapta a Legjobb felhőkarcolónak járó amerikai építészeti díjat. De még ez a Sanghaj látképét sokáig uraló ikonikus toronyház is eltörpül a – jelenleg a világ harmadik legmagasabbjaként rangsorolt – Shanghai Tower mellett, ami 632 méterrel magasodik a város fölé. Folyamatosan dőlnek meg az újabb és újabb rekordok, így azon is aligha lepődhetünk meg, hogy a világ 20 legmagasabb épületének a fele Kínában található!
Elbűvöli az ide látogatókat mind az építészete, mind a márkás, „nyugati” boltok révén néhány percre vagy órára Európába (Párizsba) varázsoló Old French Concession (régi francia negyed), illetve a hétszáz méter hosszú sétálóutca, a Bund, ahol a legkülönfélébb – barokk, reneszánsz, görög – építészeti stílusokat vehetjük szemügyre, és ahonnan, ha kedvünk tartja, rögtön sétahajókázásra is indulhatunk. Külön érdekesség a Sanghaji Autómúzeum; a meghökkentő, extravagáns üvegépületben 12 ezer négyzetméternyi alapterületen bolyongva és csigalépcsőkön „emelkedve” szemlézhetjük a csillogó négykerekű-történelmet…
A legtöbb világvárosban a közlekedés szükséges rossz: egy nehezen kezelhető logisztikai küzdelem két látnivaló között. Sanghaj ezt a narratívát is gyökeresen újraírta, és a mobilitást a kényelmes életmódot szolgáló városi lét szerves részévé emelte. Az elképesztő szervezettségnek köszönhetően a város egyik pontjából a másikba eljutni nem csak gyors, de egyfajta futurisztikus utazási élmény. Sanghaj nem követi a globális trendeket – hanem diktálja azokat. Szükség is van erre, hiszen „Kelet Gyöngye” lakosságszáma az agglomerációval együtt meghaladja a harmincmilliót, a tömegközlekedés ebből adódóan szintén lehengerlő: 19 vonalon, 523 állomással, több mint 900 kilométeres pályahosszúságú metrójárat, ezernél is több buszjárat, villamos, troli iparkodik szüntelenül a város zegzugos terében (amely, mellesleg, hosszában cirka 150, széltében pedig 100 kilométer).
A Pudong Nemzetközi Repülőtérre érkezve, a híres Shanghai Maglev Trainre fedélzetén juthatunk el a leggyorsabban a belvárosba, amely a világ legelső és máig egyetlen, közforgalomban működő úgynevezett nagysebességű mágnesvasútja. A repülőtér és Sanghaj pénzügyi negyede közötti 30 kilométeren közlekedik, nagyjából 8 perc alatt teljesítve a távot. Vagyis 300 kilométeres sebességgel utazhatunk óránként, de tesztüzemben mértek már 500 feletti csúcsot is. A szédítő tempó ellenére az utastérben olyan csend honol, mintha egy privát lounge-ban pihennénk, nincs vibráció, nincs mechanikus zaj, csupán a város futurisztikus panorámája, amely filmszerűen suhan el az ablakunk alatt.
A metróhálózat a világ egyik legnagyobb és legintelligensebb város alatti vasúti rendszere, ahol az utazás élményét a láthatatlan technológia teszi zökkenőmentessé. A metrókapuk arcfelismeréssel nyílnak, a jegyvásárlás fogalma pedig gyakorlatilag megszűnt: a rendszer a digitális fizetési platformokkal szinkronizálva automatikusan azonosítja az utazót.
A felszínen eközben egy másik jövőt idéző megoldás vált a mindennapok természetes részévé. Az autonóm – vagyis teljesen önvezető – elektromos járművek ezrei a város számos negyedében már rutinszerűen közlekednek, és egy mobilapplikáció segítségével hívhatjuk a kívánt címre és állíthatjuk be a célállomásunkat is. Az autók belső tere inkább emlékeztet egy minimalista business class osztályra, mint hagyományos taxira: adaptív hangszigetelés, személyre szabható hangulatvilágítás és mesterséges intelligencia által irányított útvonaloptimalizálás gondoskodik arról, hogy az utazásunk gyors és kényelmes legyen.
A forgalomirányítás is a jövő megoldásait hozza a jelenbe, hiszen mindez egy komplex rendszer, az intelligens városi hálózat része, amely valós időben elemzi a járművek, gyalogosok és tömegközlekedési eszközök mozgását. A mesterséges intelligencia által vezérelt közlekedési lámpák dinamikusan reagálnak a forgalmi mintázatokra. Vagyis a rendszer valós időben elemzi az utak aktuális terhelését, és eszerint hangolják össze a forgalmat irányító rendszerek működését. Az eredmény egy olyan szinkronizált működés lesz, amelyben a torlódások szinte láthatatlanul oldódnak fel, és az utazásunk annyira megbízhatóan tervezhető lesz, mint egy svájci óra működése.
Az éjszakai neonfényben úszó sugárutakon hangtalanul siklanak az elektromos limuzinok, miközben a megemelt autópályákon automatizált járművek szállítják a luxusáruházak friss kollekcióit a raktárakba. A drónalapú kiszállítás bizonyos negyedekben már nem kísérleti projekt, hanem bevett szolgáltatás, amely akár percek alatt, légiúton juttatja el a megrendelt prémium termékeket a penthouse lakosztályok teraszára. A más országokban a nagyvárosi létet megkeserítő közlekedés így válik Sanghaj egyik legmeggyőzőbb elemévé.
A felhőkarcolók tetején megbúvó designlakosztályok, a történelmi villákból kialakított butikresortok és wellness-szentélyek árai meglepően kedvezőek, a luxus szállodaláncok európai árainak töredéke. Az ötcsillagos élmény itt nem elérhetetlen kiváltság, még a panorámás sky poolok, a privát butler szolgáltatás és a Michelin-szintű reggelik is megfizethetők, sokszor egy átlagos európai négycsillagos hotel árszintjén elérhetők.
A város legfényűzőbb szimbóluma a történelmi Bund mentén sorakozó art deco paloták újragondolt világa. A legendás The Peninsula Shanghai patinás belső terei és a legfejlettebb technológia tökéletes ötvözete. A Rolls-Royce flottával biztosított privát transzferek, a szobákban elérhető személyre szabott digitális concierge szolgáltatás és a Michelin-csillagos fine dining éttermek az exkluzív szállodai vendéglátás csúcsát képviselik.
A modern minimalizmus hívei a Bulgari Hotel Shanghai felhők fölé emelkedő lakosztályaiban találhatják meg számításaikat, ahol az olasz elegancia és a keleti filozófia találkozik, és ahol sky-villánk teraszáról a város csillogó éjszakai fényeit a metropolisz fölött lebegve csodálhatjuk.
A futurisztikus bevásárlónegyedekben mesterséges intelligenciával működő butikok személyre szabott kollekciókat ajánlanak, a robotizált raktárrendszerek pedig percek alatt repítik a kiválasztott haute couture darabokat az exkluzív VIP lounge-ba, ahol természetesen fel is próbálhatjuk azokat.
Sok utazó a Sanghajban szerzett maradandó élményei közt tartja számon a belvárosi utcáin hömpölygő tömeget is, valóban egyes városrészekben – különösen hétvégén – az európai szem számára szokatlan, rendkívüli emberáradattal találkozhatunk. Sanghaj utcáit járva megtalálhatjuk az itthonról is ismert nemzetközi kereskedelmi láncokat – mellettük azonban óriási bőségben találkozhatunk kisboltokkal, apró és nagy piacokkal, sőt ezerszámra akadnak földről, terítőről kínálgató árusok is.
Shanghai kulináris világa pontosan úgy működik, mint maga a város: különböző rétegek egymásra épülő, vibráló világa ez. Hajnalban gőzölgő utcai jiaozi-standok és az éjszakába nyúlóan nyitva tartó street food piacoktól kezdve a rejtett speakeasy éttermek és Michelin-csillagos csúcsgasztronómia világáig. A város egyszerre képes elvarázsolni az autentikus utcai falatokkal és a világ innovatív gasztronómiai performanszaival.
A bennfentesek azonban tudják, hogy Shanghai igazi titkai nem a reflektorfényben rejtőznek. A város rooftop bárjai között akadnak olyan, kizárólag meghívásos alapon látogathatóak, ahol a molekuláris mixológia és a multiszenzoros fényinstallációk együtt nyitnak új dimenziót az éjszakai élményekben. A privát művészeti galériákban bemutatott digitális installációk és a kiterjesztett valóság technológiával kiegészített exkluzív kiállítások pedig egy olyan kulturális élményt kínálnak, amely egyszerre lehet progresszív és mélyen tradicionális.
Sanghaj minden elemében grandiózus. Ha lehet így mondani, még legapróbb részleteiben is: a lélekszámtól kezdve a sorra égbe szökkenő épületeken át a Vegast vagy New Yorkot idéző (neon)fényáradatig mintha minden a nagyság, sőt a „rekord” bizsergető vágyából születne meg. A Deng Xiaoping, a „kínai típusú szocializmus” atyja által még a kilencvenes években végrehajtott gazdasági reformok következtében Sanghaj gyors (újbóli) virágzásnak indult, és a kétezres évek elejére a világ leghatalmasabb teherkikötőjévé, valamint Kína egyik legjelentősebb idegenforgalmi bázisává vált. A valójában már az ötvenes évektől megindult nagyméretű népességrobbanásnak ugyanakkor számos patinás házat és egyéb épület vált az áldozatává. Kis túlzással mondható, hogy ekképpen komplett tradicionális városrészek tűntek a semmibe, amelyek helyén ma csillogó üveg-acél tornyok magasodnak. Sanghaj nemigen tekint a múltba – a jövőre áhítozik, a múlt múzeumba való; aki tehát ide érkezve elsősorban pagodák tömegére és egymásba érő tradicionális teaházakra számít, az csalódni fog. De egy Huangpu-sétahajózás, amely mintha egy időszalagon vezetné végig az embert, betekintést nyújtva „Sanghaj időinek teljességébe”, gyönyörű tradicionális épületekkel is találkozhat.
Sanghajnak „természetesen” magyar vonatkozása is van, méghozzá nem is akármilyen. A magyar-szlovák származású Hugyecz (Hudec) László építész műveinek legjelentősebb részét a kínai megapoliszban alkotta meg: közel 40, többnyire ma is álló és funkcionáló épület fűződik a nevéhez, köztük az „első magyar felhőkarcoló”, a Park Hotel, amely egészen a nyolcvanas évek elejéig Sanghaj legmagasabb épülete, egyben nagyságának (és kvázi-korlátlan jövőbeni lehetőségeinek) látványos és meggyőző szimbóluma volt. A Sanghaj Nagyszínház úgyszintén Hugyecz-mű, csakúgy, mint a Joint Saving and Loan bank vagy a posztmodern stílusú, mára sajnos nagyon elhanyagolt, jóformán észrevétlenségbe visszahúzódó „Zöld Ház” (D.V. Woo ház).
Hugyecz nem akárhonnan küzdötte fel magát: az első világháborúban hadifogságba esett, Szibériába vitték, végül 1918-ban, egy fogoly-áttelepítés során a mozgó vonatról leugorva, valósággal kalandregénybe illő módon szökött Kínába. Műve máig is töretlen népszerűségnek örvend; csak az utóbbi években több, vele foglalkozó könyv látott napvilágot, kiállítások, előadások és konferenciák szerveződnek a Hugyecz-életmű köré, sőt állandó kiállítás látható a Hudec Memorial Hall névre keresztelt épületben – az építész volt lakóházában.
