A kaliforniai óceánpart vonalát követő egyes számú úton megtaláljuk a végtelen szabadságot és az igazi amerikai álmot.
A teljes „Pacific Coast Highway Road Trip” Seattle-től San Diegóig tart, aminek végigautózása, vagy akár csak részbeni teljesítése bakancslistás tétel sokak számára. Legnépszerűbb része a San Francisco és Los Angeles közötti 450 mérföldes – körülbelül 720 kilométeres – óceánparti szakasz, amely mentén az amerikai álmot idéző rendezett kisvárosok, vízesések, börtönsziget, látványos strandok és vidámparkok várnak ránk. A kaliforniai óceánpart annyi látnivalót ígér, hogy nem érdemes két nap alatt sietősen végigrohanni rajta. Vegyük vissza a tempót, felejtsük el a hétköznapok rohanását és élvezzük a lenyűgöző tájat, a szikláknak csapódó hullámok moraját és megannyi felfedezésre váró rejtett kincset.
A stresszes mindennapokat már a repülőúton magunk mögött hagyhatjuk, ha a KLM Premium Comfort osztályán foglalunk magunknak helyet. A tágasabb térélménynek, a kényelmesebb üléseknek, az emelt szintű szolgáltatásoknak köszönhetően már útközben elmerülhetünk a ránk váró kalandok körüli gondolatokban. Az Atlanti-óceánt és az amerikai kontinenst átszelő hosszú repülőút után nem mindegy, hogy kipihenten érjük-e el úti célunkat. A KLM Premium Comfort osztályán a megnövelt személyes térnek és a hátradönthető, kényelmes üléseknek köszönhetően még aludni is tudunk. A pihentető utazás pedig nagy könnyebbséget jelent a kilencórás időeltolódás miatti jetlag legyőzésében.
A KLM Premium Comfort szolgáltatásainak része az elsőbbségi poggyászfelvétel és több repülőtéren a gyorsabb biztonsági ellenőrzés. A fedélzeten bővített, minőségi étel- és italkínálat, valamint tisztasági csomag várja az utasokat, a gondtalan szórakozást az egyénileg vezérelhető multimédiás képernyő és a zajszűrő rendszerrel ellátott fejhallgató biztosítja. Megannyi apróság, amelytől a repülés igazi élmény, a ráhangolódás pedig könnyű lesz a Pacific Coast Highway ránk váró élményeire.
Kalifornia nagyon más. Hiába az angolszász gyökerek, az európai bevándorlók alapította városok, az USA legnyugatibb állama nagyon nem Európa, de még a keleti parttal összevetve is markánsan eltérő hangulata van. Más a levegő, a színek, a fények, az egész atmoszféra. Egyébként sem érdemes feltétlenül összehasonlítgatni a dolgokat. Fogadjuk el, hogy Kaliforniából egy van. Élvezzük és éljük meg. Ugorjunk fejest a kaliforniai életérzésbe!
Az 1-es autóút, más néven Pacific Coast Highway az Egyesült Államok egyik legismertebb festői szépségű útvonala, amely a kontinens csipkézett nyugati óceánpartját követve fut 1650 mérföld, vagyis 2650 kilométer hosszan. A San Franciscótól Los Angelesig vezető közbenső hétszázhúsz kilométert északról dél felé tartva érdemes teljesíteni, így lesz leginkább rálátásunk az óceán és a kontinens találkozásának megannyi izgalmas formájára. Érkezésünket és elutazásunkat, valamint az autóbérlés időtartamát, a felvételi és leadási helyszíneket is ennek megfelelően érdemes megterveznünk.
Nagyjából hatvan évvel ezelőtt San Franciscóban hirdették meg a szexuális forradalmat és értelmezték újra a szabadság szót. A hortenziákkal övezett legendás Lombard Streetet, amely évtizedek óta tévésorozatok és filmek díszletéül szolgál, még ma is belengi a hippi romantika és az optimizmus szelleme. San Francisco minden porcikájában egy kozmopolita, vibrálóan izgalmas metropolisz, amelyet nem elég látni, meg kell élni.
A helyi villamos (cable car) oldalára felkapaszkodva, a menetszélben szinte repülünk a kikötő felé. Egyébként a látszat ellenére a város nem bejárhatatlanul nagy, jó néhány izgalmas látnivalóját könnyedén felfedezhetjük gyalogosan is. Sétálhatunk a színes homlokzatú viktoriánus házak – a „Painted Ladies” – előtt, miközben a Fisherman's Wharf tengerparti negyed felé tartunk. A helyiek lazák, kedvesek, szívesen segítenek, ha elakadunk. A hihetetlen nyitottság az európai utazók számára elsőre szokatlan és meglepő. Nem akarnak semmit. Barátságosak. Legalábbis a többség. A nyitott szellemiségű városban ma azonban vannak utcák, ahová nem érdemes gyalogosan betérni: drogos hajléktalanok százai élnek kartonpapírokból, vagy sátrakból épített, a járdákat elfoglaló zombinegyedekben. Nem a külváros lepukkant részein, hanem a felkapott belső területeket vették birtokukba. A hatóságok szemet hunynak, a helyiek pedig tűrik a társadalom perifériáján tengődő százak, sőt ezrek jelenlétét közvetlen környezetükben. A szállodákban szerencsére felhívják a figyelmet azokra környékekre, ahol az átlagosnál rosszabb közbiztonsági mutatók fokozott óvatosságra intenek. Miként arra is, hogy a bérautónkban sem érdemes semmilyen értéktárgyat látható helyen hagyni sehol a városban.
Kissé meglepő módon San Franciscóban és a kaliforniai partvidék északi részén a nyári hónapokban a reggelek gyakran ködösek és nyirkosak. Ha hibátlanul szép időben akarjuk a San Franciscó-i öblöt vagy épp a Golden Gate hidat megörökíteni, akkor szeptember végére, októberre időzítsük utunkat. Az egyik nap még a ködpárába burkolódzó Golden Gate misztikus látványa fogad minket, de mivel az időjárás relatíve gyorsan változik, másnap akár szikrázó napsütésben készíthetjük el életünk fotóját. Szánjunk tehát mindenképp néhány napot Friscóra!
Az öbölben találjuk Alcatraz szigetét. A hírhedt egykori börtönsziget ma népszerű kirándulóhely, ahova komppal hajózhatunk át a 33-as mólóról. Választhatunk a nappali, vagy az éjszakai vezetett túrák közül. Kicsit tovább sétálva a híres 39-es móló (Pier 39) végében a napon szundikáló oroszlánfókák százainak röfögése, morgása és civakodása messzire hallatszik. A tömegesen összezsúfolódott tengeri állatok sajátos szagát szerencsére csak közvetlen közelről lehet érezni, így nem zavarják a 39-es mólót az éttermekért és szórakozási lehetőségekért felkeresőket. Ha erre járunk, ne hagyjuk ki a tengeri tarisznyarákfogások egyikét.
Negyvenöt percnyi autóútra San Franciscótól találjuk Half Moon Bay-t. A hangulatos tengerparti falu tökéletes kikapcsolódás a friscói nyüzsgés után. Elég rá egy fél nap: sétáljunk a főutcán, a parti ösvényen. Az óceán nem igazán meleg, de a látvány felejthetetlen és megunhatatlan. Mielőtt továbbindulnánk, együnk egy homártekercset a Sam’s Chowder House-ban, vagy ha pénztárcánk engedi, golfozzunk a The Ritz Carlton Half Moon Bay lenyűgöző óceánpartján.
Újabb egyórányi autózás délre, és máris Santa Cruzban vagyunk. Érdemes elidőzni a Boardwalk sétányon, kipróbálni a – budapestihez hasonlóan – faszerkezeten álló hullámvasutat és megkóstolni a helyi gasztronómiai kínálatot. Legyünk egy kicsit amerikaiak, akik imádnak enni. A helyi éttermekben óriási adagokra számíthatunk, elfogadható áron. Hát igen, legkésőbb itt rá kell döbbennünk, jobban tesszük, ha a kalóriaszámolgatós diétát kaliforniai utunk teljes időtartamára felfüggesztjük… Santa Cruzban próbáljuk ki a churrost és a tölcsérfánkot (funnel cake) és a környék messze legjobb fagylaltját a Marianne's-nél. Santa Cruz óceánparton futó főútja, az öt kilométeres West Cliff Drive, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Monterey-öbölre, amely méteres hullámaival a szörfösök paradicsoma.
Ahogy rövid megállónk után magunk mögött hagyjuk Santa Cruzt, már csak egy rövid, kényelmes autózásra vagyunk Monterey-től. Kalifornia ezen szakasza tele van bájos, egyedi karakterű kisvárossal, és már csak azért is megéri itt megállni, mert Monterey-ben elfogadható áron találunk szállást. Ha San Franciscóban megvettük a CityPASS-t, grátisz beengednek a Monterey Bay Aquariumba, de úgy számoljunk, hogy ez önmagában is félnapos program. Nézzük meg az óceán partján, a Carmel Beach Parkban a naplementét, vagy álljunk meg a 17 Mile Drive kilátóinak egyikénél. Ha feledhetetlen ízekre vágyunk, együnk egy kagylólevest az Old Fishermanben vagy egy igazi amerikai szirupos édességet a Monterey Crepe Company-nél, vagy a Red's Donuts-nál. Monterey az amerikai álom egy konzerválódott darabkája, a kényelmes élet és a jólét idilli színhelye lenyűgöző óceánparttal, rendezett parkokkal, elsőosztályú golfpályákkal és színvonalas szállodákkal.
A százéves Old Monterey Inn egy darabka történelem, amelynek az amerikai vendéglátás hőskorát idéző, gyönyörűen megőrzött patinás épületében tölteni az éjszakát önmagában is különleges élmény. Ha időnk engedi, a következő napra foglaljunk helyet egy bálnales túrára. A világ legnagyobb emlőseinek több faja is a Monterey-öböl rendszeres vendége. Nyár végén és ősszel kék, illetve hosszúszárnyú bálnák, télen és kora tavasszal a szürke bálnák keresik fel a melegebb kaliforniai vizeket. December és február között az újszülött borjak – anyjuk társaságában – gyakran meg is közelítik a hajókat, kíváncsiságukkal felejthetetlen élménnyel ajándékozva meg a bálnákra kíváncsi megfigyelőknek.
Az egy-két napos megálló után kipihenten, feltöltődve folytathatjuk utunkat dél felé, a Big Sur irányába. Big Sur egy hegyvidéki, sziklás óceánparti szakasz, de sokkal több is annál. Szánjunk rá minimum fél napot: a látnivalók sokasága, az óceánpart lenyűgöző sziklái folyton megállásra késztetnek… Nézzük meg a McWay-vízesést a Julia Pfeiffer Burns State Parkban, mozgassuk meg a lábujjainkat a lila(!) homokban a Pfeiffer Beachen vagy egyszerűen csak élvezzük a panorámát, a természet harmóniáját.
Dél felé haladva lassan félúton járunk San Francisco és Los Angeles között. Egy dombon, nyolc kilométerre a Csendes-óceán partjától, San Simeonban megpillanthatjuk a fenséges Hearst-kastélyt. Az épület annak is ismerős lehet, aki nem hallott róla. Ellentmondásnak tűnik? Pedig nem az. Az itt készült fotókról, vagy filmes díszletként a kastélyt szinte mindenki látta már. A főépületet egy 16. századi spanyol katedrális ihlette. Igen, kicsit stílusidegen – mint sok minden Amerikában – mégis itt van. Az emberek pedig kíváncsiak rá. A 16 ezer hektáros birtokon épült monumentális épületkomplexum pedig szerencsére látogatható, de foglaljuk le előre belépőjegyünket online!
Orson Welles az építtető sajtómágnás William Hearstről mintázta a filmtörténelem egyik legnevesebb filmje, az Aranypolgár főhősét. Az 1887-ben alapított Hearst birodalom a mai napig működik, médiaportfólióját jelenleg 35 televíziócsatorna, 24 napilap, 52 hetilap, számos internetes felület és több mint 200 magazin alkotja szerte a világon, tavalyi árbevétele 12 milliárd dollár volt.
És ha már San Simeonban járunk, tegyünk egy kitérőt a Piedras Blancas Elephant Seal Rookery-be, ahol a parton heverésző elefántfókákat figyelhetünk meg a sétányról és a kilátóról. Tovább indulva délre relatíve kis területen nagyon sok érdekességre számíthatunk. Keressük fel a Montaña de Oro State Park Bluff Trail-ét, amely egy 5,4 mérföldes oda-vissza viszonylag lapos ösvény pazar óceáni kilátással, és az őszi lombhullás idején elképesztően gyönyörű erdei színpompával.
Lazításként a kaliforniai tengerparti út mentén, egészen pontosan Paso Robles több mint 200 pincészetének egyikben tehetünk kellemes gasztronómiai kitérőt. Ma már itthon is jól ismerjük a kaliforniai borokat, látogatás egy itteni borászatban azonban messze több, mint egy egyszerű borkóstoló. Ha nem tudunk választani, nevezzünk be egy hop-on, hop-off bortúrára. Igen, ez az, aminek hangzik: Cabernet Savignon kóstoló az egyik borászatban, aztán, ha meguntuk, továbbmegyünk a busszal a következő állomásra, mondjuk egy kis Pinot Noir-ért. A kóstolgatás után érdemes itt töltenünk az éjszakát. Bár a 21 év felettiek 0,8 ezrelékes véralkohol szintig vezethetnek, ha nem tartjuk be a szigorúan ellenőrzött sebességhatárt – jellemzően 55 mérföld/óra – és megállítanak bennünket, ezt is ellenőrizhetik. Szóval inkább aludjunk itt. Másnap reggel pedig okvetlenül próbáljuk ki a dűne quadozást Pismo Beachen. Ez az egyetlen hely Kaliforniában, ahol akár saját autóval, akár helyben bérelt quaddal, vagy buggy-val legálisan autózhatunk az óceánpart homokjában! Arra ügyeljünk, hogy autónk megbirkózzon a mély homokkal, ellenben drága autómentés lehet a kaland vége.
20 mérföldre innen kihagyhatatlan látnivaló a Vandenberg Space Force Base támaszpont, amely Cape Canaveral után az Egyesült Államok második legnagyobb rakétakísérleti központja. Sok minden van Amerikában, ami egyedülálló – imádják a rekordokat – de az amerikai légierő kezelésében és ellenőrzése alatt működő terület valóban különleges. Műholdak százait lőtték fel innen, és számtalan titkos rakétakísérletet végeztek itt. Az amerikai hadsereg X-37B űrrepülőgépe 908 nap után szállt le itt, de a mai napig nem tudni, hogy pontosan milyen kísérleteket végeztek az űr peremvidékén. Talán a SpaceX űrhajósai közelebb férhetnek a titokhoz; ők is innen indulnak az űrbe. Az űrbázis jelenleg nem, illetve csak különleges engedéllyel látogatható. A közeli kisváros, Lompoc azonban számos megfigyelőpontot kínál a kilövést és a visszatérő egység landolását élőben látni kívánók számára.
Húszpercnyi autóútra innen vár a következő állomásunk: Solvang. A parttól néhány mérföldre el kell távolodnunk, de megéri a kitérőt. Valójában ez egy „igazi” dán falu, kis hableány szökőkúttal, történelmi szélmalmokkal, és olyan látványosságokkal, amit az amerikaiak nagyon európainak gondolnak. Gyakorlatilag felépítettek egy európai skanzent, úgy, ahogy ők elképzelik az öreg kontinenst. Kicsit giccses, kicsit fura, de valahogy mégis összeáll. Nem szabad túl komolyan venni, és akkor jól fogunk szórakozni. Az aebleskiver – dán palacsintafelfújt – tényleg isteni!
Innen körülbelül negyvenöt perc autózás után érkezünk meg Santa Barbarába. Ismerősen cseng a neve, igaz? Megéri megállni? Abszolút! A belváros fehérre meszelt vörös cseréptetős épületeire pazar kilátás nyílik az óratorony kilátójából.
Az amerikai riviérán vagyunk: strandjaira az egész országból érkeznek látogatók, akiket észak-olasz ételekkel, ínyenc sajtokkal, helyi borokkal és kézműves csokoládéval is kényeztetnek a helyiek. Santa Barbara mediterrán klímája, festői szépsége és kisvárosi hangulata mindig is vonzotta az amerikai gazdagokat. Az élet itt ennek megfelelően elég drága, az ingatlanok és a szolgáltatások árai is ezt tükrözik. Utunk egyik leghangulatosabb megállójaként azonban semmiképpen nem maradhat ki. Az 1874-ben viktoriánus stílusban épült Simpson House Inn egyedi stílusú szobáival, lakosztályaival, lenyűgöző kertjével a dicső múltba repíti vendégeit. A patinás butikszálloda nem csak egyedi hangulatával, hanem első osztályú gourmet fogásaival lopja be magát a szívünknek legkedvesebb emlékek közé.
Santa Barbara még kaliforniai összevetésben is nagyon felkapott, a nyári hónapokban számítanunk kell tömegre! Hangulata, éttermei, szállodái miatt viszont mindenképpen megérni itt tölteni egy-két éjszakát.
Egy kis kitérő, ha megszakítanánk az autózásunkat: Ventura és a Channel-szigetek nem feltétlenül részei a klasszikus kaliforniai road tripnek, de ha egy kis szünetet akarunk tartani, nincs ennél jobb hely. A Venturából elérhető öt szigeten nem, hogy autózni, még biciklizni sem lehet. Vagy körbekajakozzuk a relatíve nagy területet, vagy gyalogolunk, de az biztos, hogy az Anacapa-szigeten található Inspiration Point-ból nyílik a legszebb kilátás a környékre. Az óceán horizontja mögé lebukó napkorong látványával zárni a napot garantáltan életre szóló élmény marad.
A rövid kitérő után megújult lélekkel indulhatunk tovább Malibu felé! Venturából nem egész egy óra az út. Malibu nimbusza mára kissé megkopott, de még mindig sok látogatót vonzanak lenyűgözően széles strandjai, a sztárok villái – itt van a híres Getty Villa is –, a lovas ranch-ek, a vízparti éttermek és sok-sok túraútvonal. A Paradise Cove egy remek tengerparti bár és étterem, ahol büntetlenül ihatunk alkoholt a tengerparti homokban üldögélve. (Amerikában minden közterületen, így a tengerpartokon is tilos az alkoholfogyasztás.)
Malibuban találjuk a Geoffrey's-t, ahol gyönyörű a kilátás és mindig frissek a tenger gyümölcsei. Némi séta után a Point Dume Beach-en vagyunk, ahol delfinek bohóckodnak, és itt van a Malibu Pier, ami a szörfösök paradicsoma. Megvan a Holtpont című film Patrick Swayze-vel és Keanu Reeves-szel? Van benne egy lezser szörfös-motoros szórakozóhely, – a film szerint Malibun –, ahol mindig friss a tengeri kaja. A vicc az, hogy ez a hely tényleg létezik, és tényleg itt van. A neve: Neptune’s Net. Az étterem számos más filmben is feltűnik, sőt még a GTA alkotói is megörökítették a legendás számítógépes játék ötödik részében (Hookie's néven).
Innen már csak ötven perc és Los Angelesben vagyunk. Ha utunk eddigi állomásaira igaz volt, hogy érdemes előre terveznünk és eldöntetnünk, mit akarunk megnézni, kipróbálni, akkor ez itt fokozottan érvényes lesz. Az USA második legnagyobb városa tele van varázslattal, szuperlatívuszokkal, luxussal és életörömmel. Beverly Hills a gazdagok és híresek világa, az előkelő bevásárlóutcával, a Rodeo Drive-val. Itt költött el Julia Roberts egy kisebb vagyont Richard Gere hitelkártyájával, és változott át Pretty Womanné az új, elegáns ruháiban. Los Angeles nyugati részén a közel öt kilométer hosszú Venice Beach nevű partszakasszal a trendi butikjairól, elegáns kávézóiról és színes graffitifalairól ismert, ahol a világ minden tájáról származó utcai művésszel és zenésszel találkozhatunk. A parti sétány egy szakasza a Muscle Beach, egy szabadtéri edzőterem, ahol még Schwarzenegger is megvillantotta izmait a hetvenes években. A város igazi amerikai olvasztótégely, a világ minden beszélt nyelvével és népével. Valamennyi városrésznek megvan a sajátos karaktere, belvárosa, hangulata. Sokáig csak autóval lehetett bejárni, de mára kiépült egy komoly metróhálózat is. Az angyalok városának felfedezése egy másik, hosszú történet…
Utazásunk végére megfogalmazódhat bennünk a kérdés: mi igaz abból, amit a filmek alapján Amerikáról gondolunk? Azt szokták mondani, hogy mindenkinek megvan a maga Amerikája, mindenkinek magának kell felfedeznie. Az amerikaiak elfogadóak, nyitottak, és szívesen szóba elegyednek a messziről jött idegenekkel. Pár perc beszélgetés után pedig nem egyszer kiderül, beszélgetőpartnerünk nagyapja is magyar volt, vagy ismer valakit, akinek magyar felmenői vannak, de igazából ez mindegy: azt fogják mondani, hogy Isten hozott. És igazuk van. Amerika a miénk is, és a Pacific Coast Highway San Franciscótól Los Angelesig futó szakasza kivételesen jó lehetőség arra, hogy ízelítőt kapjunk belőle.
