Szeptemberben a nappalok rövidülnek, a fények lágyabbak lesznek. A tenger még őrzi az elmúlt hetek melegét, miközben a partokról lassan eltűnik a főszezon nyugtalansága. Capri, Mallorca, Comporta, Santorini, Korzika és Formentera ilyenkor mutatja meg talán legszebb arcát. Irány dél, hogy elkapjuk a nyár utolsó sugarait!
A nyár végét nem feltétlenül a naptárban vesszük észre. Inkább abból, ahogyan egy késő délutánon már nem süt be a nap a teraszra, vagy hogy vacsora után először nyúlunk az előző este még fölöslegesnek tűnő könnyű pulóverért. Szeptember elején a mediterrán Európa lassan megváltozik. A nap már nem tűz olyan kérlelhetetlenül, a házak árnyékai is hosszabbak. A tenger éppen ilyenkor a legkellemesebb, az éttermek teraszai este még ugyanúgy megtelnek, a kikötőkben hajók ringanak, és még senki nem néz furcsán, ha a késői ebéd után egyenesen a strandra indulunk. Csak a júliusi nyüzsgés tűnik el.
Ez a Mediterráneum szeptemberi örömjátéka. Ezt követjük végig Capritól Formenteráig.
Capri – újra önmagára talál
Capri júliusban kétségkívül gyönyörű, de időnként nehéz eldönteni, hol végződik a sziget, és hol kezdődik a róla kialakult kép. A Marina Grande megtelik turistákkal, a Piazzetta asztalai körül állandó a várakozás, Faraglioni előtt hajók várakoznak, hogy sorra kerüljenek a tökéletes fotóhoz. Szeptemberben fokozatosan változik meg a sziget ritmusa. Reggelente újra hallani lehet a lépteket a keskeny utcákon, könnyebb asztalt találni egy hosszú ebédhez, és késő délután, amikor az egynapos látogatók egy része már a Nápolyba vagy Sorrentóba tartó hajó felé indul, Capri mintha fellélegezne. A sziget ekkor válik igazán olyanná, amilyennek elképzeltük.
A tenger még meleg, ezért bátran foglaljunk privát hajótúrát. Késő délelőtt vagy ebéd után érdemes kifutni Marina Grandéból, megkerülni a szigetet, megállni úszni valamelyik csendesebb öbölben, majd a délután utolsó óráit a vízen ringatózva tölteni. Faraglioni mészkősziklái a lemenő napfényben egészen más árnyalatot kapnak, mint délben. A vakító fehér lassan mézszínűvé változik, az árnyékok pedig hosszú lágy sávokat húznak a vízfelszínen. Ha egyetlen dolgot szervezünk az úton, az a hajózás legyen. Privát hajóval és egy helyi kapitánnyal nemcsak a zsúfoltabb pontokat lehet elkerülni, hanem a nap utolsó órájában biztosan a sziget nyugati oldalán leszünk. Valószínűleg ez lesz az út egyik legszebb naplementéje, és közben még asztalt sem kell foglalnunk hozzá.
Naplementenézéshez érdemes lehet még a sziget belseje, Anacapri felé venni az irányt. A magasabban fekvő részeken távolabb kerülünk Capri esti forgatagától, és közelebb ahhoz a világhoz, amely miatt írók, művészek és arisztokraták generációi szerettek bele ebbe az apró szigetbe. Egy aperitivo a tenger fölött, néhány olajbogyó, hideg fehérbor, és előttünk a Nápolyi-öböl, amelynek partja lassan elveszíti nappali éles kontúrjait.
Mallorca – délután a Tramuntanában
Mallorca nyár végi arcát a sziget nyugati oldalán érdemes keresni. Palma mögött hamar megváltozik a táj, az út emelkedni kezd, és megjelenik a Serra de Tramuntana sziklás hegyvonulata. Valldemossa kőházai között még érezzük a nyár melegét, de a környező olajfaligetek és száraz mezők már előrevetítik az őszt. A délutáni fény ilyenkor különösen szépen rajzolja ki azokat a régi teraszokat, amelyeket a hegyoldalakon generációk munkája alakított ki.
A napot ne Palmában töltsük. Reggeli után induljunk autóval Valldemossa felé, álljunk meg egy kávéra, majd onnan tovább Deià irányába. Ezen az úton kár sietni. A hegy egyik oldalán olajfák és kőfalak, a másikon időről időre felvillan a tenger, a következő kanyar után pedig megint egészen más kép nyílik meg előttünk.
Deià azok közé a helyek közé tartozik, amelyeknek jól áll a késő délután. A nap közelebb ereszkedik a hegyek fölé, a házak mézszínű köve melegen ragyog a fényben, és a falu körüli tájról eltűnnek a déli órák kemény kontrasztjai. Egy hosszú ebéd után érdemes lesétálni Cala Deià felé, vagy egyszerűen keresni egy teraszt, ahonnan a tengerre látunk, és ott maradni egy aperitivóra.
A szálloda concierge-étől vagy egy helyi sofőrtől megtudhatjuk, melyik útvonalon lesz aznap a legszebb a naplemente. Tramuntanában néhány kilométer és egy hegygerinc is sokat változtat azon, mikor tűnik el a nap, útvonalunkat érdemes a legszebb délutáni fényeket követve kialakítani. Szeptemberben az esték is enyhébbek. A teraszokon már nem ül meg a nappali hőség, vacsora után jólesik a séta, és az embernek sem rohannak már vissza a légkondicionált szobákba.
Comporta – szeptember mezítláb
Lisszabontól délre, a Sado túloldalán eltűnik a városi hangulat. A táj kisimul, rizsföldek jelennek meg az út mellett, gólyafészkek ülnek a villanyoszlopokon, fenyvesek és homokdűnék váltakozása jelzi, hogy közeledünk az Atlanti-óceánhoz. Comporta sokáig azon helyek egyike volt, amelyek eleganciáját éppen az adta, hogy alig mutat meg valamit a luxus külsőségeiből. A házak egyszerűek, a színek visszafogottak, mindenütt fa, vászon, nád és homok jelenik meg. Az utóbbi években egyre több elegáns szálloda és resort villa nyitott a környéken.
Szeptember különösen jó időszak Comporta felfedezéséhez. Reggel kerékpáron tekerhetünk a rizsföldek mellett, ebédre grillezett hal és egy üveg hideg portugál fehérbor kerülhet az asztalra, a délután pedig az édes pihenésé. A Praia da Comporta és a környék más hosszú homostrandjain nincs szükség külön programra, elég lesétálni a vízhez, úszni, olvasni, és nézni, ahogy a nap egyre közelebb ér az Atlanti-óceánhoz. Ha aktív kikapcsolódással töltenénk néhány órát, foglaljunk naplementés lovaglást a parton vagy hajókirándulást delfinlessel, de golfozhatunk is a környék profi pályáinak egyikén.
Az óceáni naplemente fényei mások, mint a Földközi-tenger partján. A levegőben több a pára, a nyíltvíz felől érkező szél folyamatosan mozgatja a tájat, a nap pedig szinte kifakítja a homokot. Aztán naplemente előtt minden melegebb árnyalatot kap. A fenyők, a parti fű, a faépületek, még a pohárban maradt bor is.
Comportában a legjobb, ha az estét is a lehető legfesztelenebbre vesszük. A sós haj, egy jó szabású kényelmes lenvászon ing vagy könnyű ruha és egy mezítlábas séta a homokban tökéletesen elegendő. Ha vacsora előtt még van szabad húsz percünk, inkább töltsük a parton, mint a tükör előtt.
Santorini – a festői naplemente otthona
Santorini naplementéjéről annyi kép készült már, hogy elsőre nehéz elképzelni, mennyire lehet még így is személyes ez az élmény. Oiában nyár közepén emberek százai gyűlnek össze ugyanabban az órában, ugyanazokon a teraszokon és lépcsőkön, majd amikor a nap eltűnik az Égei-tenger víztükrében, szinte egyszerre indul meg mindenki. Pedig éppen ekkor érdemes maradni. Santorini legizgalmasabb árnyalatait sokszor nem a naplemente előtti tíz percben, hanem utána láthatjuk meg. A vakító fehér házak előbb halvány rózsaszínt, majd lilás-kék árnyalatot kapnak, a kaldera sötétedni kezd, és egymás után gyulladnak ki a medencék, teraszok és apró éttermek fényei. A táj, amely egy órával korábban még a képeslapokról volt ismerős, egyszer csak sokkal intimebbé válik.
Válasszuk bázisunknak Imeroviglit. Magasan fekszik a kaldera fölött, a kilátás lenyűgöző, de valamivel távolabb marad Oia esti nyüzsgésétől. A legjobb szállodák saját teraszai itt valóban azt a ritka luxust kínálják, hogy a legszebb naplementéhez ki se kelljen mozdulnunk. Délután még a úszunk és a medence partján szívjuk magunkba a napdényt, majd a szobában felfrissülve, a szálloda teraszán beszélgetve kinyithatunk egy palack behűtött helyi fehérbort, az Assyrtikót, miközben élvezzük a fényjátékot a kaldera falain.
Ha a városban vacsorázunk, foglaljunk a szokásosnál kicsit későbbre, nehogy épp a nap legszebb félóráját kelljen azzal töltenünk, hogy éppen taxiban ülünk vagy egy étterem recepcióján várunk az asztalunkra. Santorinin a naplemente utáni kék óra legalább annyira hozzátartozik az élményhez, mint maga a napkorong eltűnése a horizont mögött.
Szeptember második felében mindez valamivel egyszerűbb. A sziget még éli a nyári hangulatát, a tenger kellemes, az éttermek és szállodák működnek, de a nyári csúcs már lement. Santorini ilyenkor sem lesz titkos sziget. Egyszerűen több hely marad nekünk.
Korzika – a nyár vadabb oldala
Korzikán a hegyek közel érnek a tengerhez, az utak sziklák oldalába kapaszkodnak, a növényzet sűrűbb és illatosabb, a távolságokat nem érdemes a megszokott kilométerben mérni. Egy hatvan kilométeres út ugyanis könnyen vehet igénybe egy egész délutánt, különösen akkor, ha minden második kanyarban meg akarunk állni.
A nyár végét a sziget nyugati oldalán, Piana és Porto környékén töltsük. A Calanques de Piana vöröses gránitsziklái a késő délutáni fényben fokozatosan változtatják a színüket. Ami délben halvány terrakotta, naplemente előtt narancsba, majd mély vörösbe fordul, miközben mögötte egyre sötétebb lesz a tenger. Itt maga az autózás is a program része. Induljunk el jóval naplemente előtt, és hagyjunk időt a megállókra. Egy kilátópont, egy kis öböl, egy út menti terasz sokszor többet ad, mint egy előre bejelölt látnivaló. Szeptemberben bátran béreljünk cabriót, napközben már nincs fullasztó meleg, valóban élvezni fogjuk a nyitott tető adta szabadságélményt.
Korzika eleganciája kevésbé kifinomult, mint Caprié vagy Santorinié. A jó szálloda itt nem feltétlenül egy csillogó grand hotel, hanem olyan butik szálloda, ahol reggel a teraszról gyönyörködhetünk a tengerben, délután pedig akár homokos cipőben is visszasétálhatunk a szobánkba. A szigetet nem gyűrte maga alá a tömegturizmus, autentikus maradt és így még nagyobb élmény minden itt töltött nap.
Formentera – még egyszer a tengerbe
Formenterára Ibizáról érkezünk, de a rövid hajóút végén meglepően gyorsan eltűnik Ibiza nyugtalan és sohasem alvó energiája. A sziget alacsony fekvésű, világos és nyitott, nincsenek nagy hegyek vagy drámai városképek. A tájat kőfalak, fügefák, borókák és sómezők tagolják, körülötte pedig olyan tiszta a tenger, hogy Ses Illetes sekély vizében a hajók időnként szinte lebegni látszanak.
Szeptemberben még bőven lehet strandolni. Az itt töltött napokat ezért nem is érdemes túlbonyolítani: késői reggeli, majd néhány óra a víznél, ebéd valamelyik parti étteremben, amelyből jó eséllyel hosszabb délután lesz, mint terveztük. Naplemente előtt viszont jó elindulni dél felé, Cap de Barbaria irányába. Ahogy közeledünk a világítótoronyhoz, a táj egyre kietlenebb. Száraz föld, alacsony növényzet, kő, tenger és égbolt. A fehér világítótorony ennek a kopár fennsíknak a végében áll, és a naplemente órájában minden figyelmet magára von.
Formenterán nincs szükség különleges naplementés programokra. Nem kell privát terasz vagy champagne-bár. Le lehet ülni egy kőre, és megvárni, amíg a nap leér a tengerhez. Persze vihetünk magunkkal piknik kosarat és jégbe hűtött cavat. A szeptemberi este pedig már éppen annyira hűvös lehet, hogy hazafelé jólesik valamit a vállunkra venni. Ettől is izgalmas a sziget koraőszi arca. Délelőtt még ugyanúgy úszunk, mint júliusban, este pedig először éreztük meg az ősz közelségét.
Mielőtt eltűnik a nyár
A nyár közepén ritkán gondolunk arra, hogy egyszer véget ér. Júliusban még természetesnek tűnik a késői naplemente, a mezítlábas vacsora, a nyitott ablaknál töltött éjszaka és az, hogy másnap újra ugyanilyen meleg lesz. Szeptemberben már tudjuk, hogy ezekből az estékből nincs végtelen sok hátra. Ettől azonban nem szomorúbbak, inkább pontosabbak lesznek.
Jobban észrevesszük a délutáni fényt Capri szikláin, a Tramuntana aranyszínű hegyoldalait, az Atlanti-óceán szelét Comportában vagy azt a néhány kék percet Santorinin, amikor a nap már lement, de még nincs este. Korzikán tovább maradunk egy kilátópontnál, Formenterán pedig talán még egyszer bemegyünk a tengerbe, pedig már megszáradtunk.
A nyár végén utazni nem arról szól, hogy megpróbáljuk meghosszabbítani augusztust. Sokkal inkább arról, hogy végre van időnk észrevenni azt, ami júliusban a nagy sietségben könnyen elsikkadt.
Egy késői ebédet. A kihűlő homokot. Egy üresedő kikötőt. A fényt egy régi ház falán. Azt a pillanatot, amikor vacsora előtt még minden aranyszínű, fél órával később pedig már felkapcsolják a terasz lámpáit.
Talán ezért maradnak meg olyan sokáig ezek az utak az emlékezetben. Nem egyetlen látványosság miatt, hanem sok apró, nehezen megtervezhető pillanatból. A nap pedig minden este valamivel korábban indul lefelé. Érdemes ott lenni, mielőtt eltűnik.
