Sokféle módja lehet Afrika megismerésének, de aligha van biztonságosabb és pompásabb út, mint Namíbián keresztül elindulni a fekete kontinens szívébe.
Namíbia legnagyobb értéke a táj. Elképzelhetetlen szépség és változatosság, csodálatos távlatok jellemzik ezt a vidéket, melynek nagyszerűségét nem adhatja vissza sem fotó, sem filmfelvétel. Nem véletlenül Afrika egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja a Magyarországnál kilencszer nagyobb, népességét tekintve mindössze negyedakkora ország.
Az alapvetően sivatagi vidéket legfőképp természeti értékei és vadvilága miatt látogatják, de egy Namib-sivatagi túránál sokkal színesebb programkínálat várja az utazókat. Szafari a vadak között, vagy trópusi utazás? Hegyvidéki kalandok vagy homokdűne-mászás? Vadvízi túra vagy szellemhajó-látogatás? Esetleg csillagles a világ legtisztább égboltján? Ezernyi program közül választhatunk. Induljunk el, és fedezzük fel Namíbia értékeit!
Megérkezni, befogadni, megélni
A legtöbb utazó a központi elhelyezkedésű fővárosba, Windhoekba érkezik. Akár belföldi repülőjárattal folytatjuk utunkat, akár autót bérelve indulunk távolabbi vidékek irányába, a város centrális elhelyezkedése tökéletes kiindulópont afrikai felfedezőutunkhoz. A hatalmas ország északi, nyugati és déli szegletei is bőséges felfedeznivalót ígérnek, valamennyi bejárásához azonban több hét is kevés lenne.
Ha beérjük egy-egy régió látnivalóival, akkor is hatalmas távolságokra készüljünk, több ezer kilométeres körutazásra. Az országot keresztül-kasul keresztülszelő fontosabb útvonalak esetenként több tíz kilométeres, nyílegyenes szakaszai európai mércével mérve is jó minőségűek, a sebességhatárt azonban sohase lépjük túl. A falvakban és azokon kívül is bármikor az autónk elé léphetnek háziállatok, vagy vadak. Ha letérünk az aszfaltcsíkról, akkor kezdődik az igazi kaland, s megértjük, miért nélkülözhetetlen eszköz itt a terepjáró: végeláthatatlan homok-, kavics és kőtengereken, vagy épp mocsaras, lápos vidéken találjuk magunkat (különösen az esős évszakban), ahol időnként csak a korábban erre járt autók nyomait követve sejthetjük, merre kanyarog az út előttünk. Vegyünk vissza az otthoni tempóból, adjuk át magunkat az itteni élet lassabban folyó ritmusának, hagyjunk időt út közben a megállásra, szemlélődésre, befogadásra. Afrika megkapó világa így érhet el hozzánk, így lesz az utunk valóban életre szóló élmény.
Az éjszakai autózás egyáltalán nem veszélytelen. Gondos úti tervvel készüljünk, amelyet követve napnyugtára mindig elérjük szállásunkat. Sötétedés után életre kell a vadon, és a nappal rejtőzködő vadak előszeretettel veszik birtokukba az országutak aszfaltcsíkját, ahol kisebb eséllyel lepik meg őket a bozótos sűrűjében rájuk leselkedő oroszlánok, vagy más ragadozók. A falvak közelében az utat keresztező kecske és marha csordák igényelnek fokozott figyelmet, melyek váratlanul bukkanhatnak fel a vaksötétben.
A városok közötti távolságok egészen más léptékűek, mint azt itthon megszokhattuk. Akár két-háromszáz kilométert is autózhatunk anélkül, hogy lakott településen keresztül vinne az utunk, vagy megállhatnánk felfrissülni egy benzinkúton. Sose kockáztassunk, amint lehet, tankoljuk tele autónk üzemanyagtartályát. Emellett használjunk a navigációt segítő gps-ből is kettőt. Útjelző táblák hiányában ezek nem csak a biztonságos tájékozódáshoz nélkülözhetetlenek. A két-három eszköz által javasolt irány összevetésével pedig a valóban a számunkra megfelelő – nem feltétlenül a legrövidebb, de legalább aszfaltozott burkolaton járható – útirányt tudjuk kiválasztani. A bérelt autóhoz kapott gps sokkal részletesebb úthálózati térképpel rendelkezik, mint a google telefonon elérhető térképe. Előbbi a homokdűnéket, szavannákat keresztülszelő ösvényeket is tartalmazza, míg a hosszabb útvonalak megtervezésében nagyobb hasznunkra lehet a mobil applikáció.
Hosszú utazásunk alatt feltűnik, hogy kizárólag a nőket látjuk a földeket művelni, kapálni, terményt betakarítani. Ők járnak vízért – akár több kilométert gyalogolva – kannákkal a folyóhoz, vagy a falu egyetlen kútjához. A család nőtagjai mellett a gyerekek is korán kiveszik részüket az élethez nélkülözhetetlen napi rutinfeladatból: a legkisebbek a nők hátára kötve, aki már járni tud maga is kannával a kézben teszi meg a hosszabb-rövidebb utat. A gyerekek feladata a család állatainak terelése, őrzése, legeltetése. Bármerre visz utunk, a vidéki táj elmaradhatatlan velejárói az út mentén legelő haszonállatok.
Etosha Nemzeti Park
Namíbia 26 nemzeti parkja és vadrezervátuma több életre is elegendő élményt jelentene, ha esélyünk lenne mindent bejárni. Köztük a legnépszerűbb és leghíresebb, egyben a legrégibb az Etosha Nemzeti Park. A park neve szó szerint „nagy fehér síkság”, valójában egy 150 kilométer hosszú tómeder és környéke Namíbia északi részén. A tómeder körüli területek végeláthatatlan síkságok, erdőkkel és bozótosokkal tarkított szavanna, ami elképesztően gazdag élővilág otthona.
A 22 ezer négyzetkilométeres park kétharmada látogatható, autóval vagy lakóbusszal akár önállóan is bejárható, néhány alapvető szabály betartásával. Az itatók és az állatok kedvelt tartózkodási helyei jól megközelíthetők, de a kocsiból itt és a park más területein is tilos kiszállni. A főbb útvonalakon 60 km/h sebességnél nem hajthatunk gyorsabban, illetve sötétedésig a körülkerített táborhelyek valamelyikéig el kell jutni. A táborhelyeken boltok, vendéglők, benzinkút is van, egész évben. A vadlesre a száraz évszakban van a legnagyobb esélyünk, amikor az állatoknak búvóhelyül szolgáló aljnövényzet teljesen kiszárad. Ha ebben az április és október közötti időszakban eltöltünk néhány napot a nemzeti parkban, egy életre rabul ejt minket a vadvilág ezernyi csodája.
Kora reggel vagy napnyugtakor az itatóknál hemzsegő állatok, rinocéroszok, zebrák, impalák, zsiráfok, vonuló elefántcsordák, gnúk, sakálok, oroszlánok, leopárdok tűnnek fel a szemünk előtt vagy fényképezőnk objektívjének fókuszában. A lencsevégre kapható állatok száma tényleg fantasztikus, néhány nap alatt egy egész National Geographic-katalógust tölthetnénk meg a sokszor néhány méteres, szinte érintés közelbe merészkedő vadak fotóival. Szabadon fotózhatunk, videózhatunk, drónt azonban tilos a park területére bevinni!
Természetesen nem kell magunkra utalva járni az óriási területű parkot, ehhez találhatunk szakavatott, helyismerettel rendelkező segítséget is. Ha egy teljes napos szafarin vennénk részt, legcélszerűbb, ha a szállásunkat se tervezzük túl messze. Első osztályú hotelt vagy kempinget is megcélozhatunk, ahonnan vezetett túrán fedezhetjük fel az arra érdemes helyeket. Látni bőven van mit, a közel százhúsz itt élő emlősfaj mindegyike érdemes a figyelmünkre.
Az esős évszakban egészen más arcát mutatja a táj. Színes virágtakaróval borított, zöldellő szavannákon kövér levelekbe öltözött cserjék és fák között autózhatunk. A vadon állatait ilyenkor nehezebb becserkészni, a vízgyűjtők és mesterséges itatók azonban biztos leshelyek ebben az időszakban is számunkra.
A nemzeti park vadvilágának bőségéből könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy ez egy örökérvényű természeti csoda, mindig így volt és így is lesz. Etosha története azonban viharosabb ennél, számos populációt újra kellett telepíteni a területen. Egy igazi természetvédelmi sikertörténet, ami itt megvalósult, a helyi lakók és az elkötelezett európaiak közös sikere. Éppen ezért fontos, hogy utazóként is vigyázzunk a természetre, a lehető legkisebb „lábnyomot” hagyjuk magunk után a parkban.
A trópusi Namíbia
Bár Namíbia területének jó részét a Namib- és a Kalahári-sivatag uralja, jóval gazdagabb és színesebb egy sivatagi országnál. Van élet a homokon túl, főleg az ország északkeleti részében, ahol hatalmas kiterjedésű vízi paradicsomra lelhetünk. Az Angola területén eredő Okavango egyfajta határfolyó a két ország között.
Különlegessége, hogy az 1600 kilométeres útja végén nem a tengerbe tart, hanem kiszélesedik az Okavango-delta legyezőszerű csatornáiba, mielőtt víztartalmát végképp elnyelné a sivatag homokja. Addig azonban egy pompás zöld szalagot képez Afrika térképén, vízével életre keltve a terméketlen vidéket. Csodálatosan sokszínű növény- és állatvilág él a folyó körül és a folyóban is, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint óvni és csodálni mindezt.
Örök élmény az Okavango-partján várni a hajnalt. Gőzölgő kávéval a kezünkben figyelni a lassú folyású víztükör fölött sűrűn gomolygó párafelhőn áttűnő napfényt, hallgatni a természet hangjait, meglesni a folyó menti élővilág reggeli rituáléját. A lelkünket betöltő békesség örökkévalónak tűnő pillanatai ezek, amelyek az egyre forróbb napsütésben elillanó páraköd után is hosszan velünk maradnak.
A folyó menti jelentős namíbiai település Rundu, amitől csak 16 kilométerre található a Hakusembe River Lodge, kiváló támaszpontot képezve a trópusi Namíbia felfedezéséhez. Nincs szükség különösebben hosszú felfedezőútra, hogy megcsodáljuk a vízbe csúszó krokodilokat, meglássunk egy dagonyázó kafferbivalyt vagy afrikai elefántot.
Ha az Okavango mentén továbbhaladunk Namíbia északkeleti csücskébe, az ország legzöldebb vidékére, a Zambezi régióba érünk. Fekete Afrika szívében járunk, közel az angolai határhoz. Az úton rendszeresek a rendőri ellenőrzőpontok. A legtöbb helyen turistaként elég csak lassítanunk, a bérelt autót látva a marcona egyenruhások kedélyesen intetve engednek tovább utunkra. Hasonló egyenruhásokkal találkozhatunk a nemzeti parkok bejáratánál is, ahol olykor a csomagteret felnyitva ellenőrzik, nem viszünk-e magunkkal élő állatot. A nemzeti parkokban ma már szigorúan védett az élővilág, a magánrezervátumokban – más afrikai országokhoz hasonlóan – ugyanakkor továbbra is zavartalun folyik bérvadásztatás, ahol a pénzes turista kívánsága szerint lőhet egzotikus trófeákra. Afrika sokszínű természeti szépségei között autózva, a vadvilág érintetlenségét csodálva nehéz megérteni, hogy vannak, akik ennek elpusztításában találják meg a szórakozásukat.
A kontinens szívébe tartunk, a világ egyetlen „négypontjába”, négy ország találkozási pontjára érünk. Ha a térképre nézünk, egy 500 kilométer hosszú, de kevesebb mint 50 kilométer széles folyosót találunk, ahol a trópusi környezetben milliónyi faj él. Bivalyok, zebrák, antilopok, megszámlálhatatlan kisemlős- és madárfaj otthona ez, ami több természetvédelmi terület fennhatósága alatt áll, szigorú előírásokkal. Nem csupán vadlesre vállalkozhatunk ezen a vidéken, de ez a horgászok paradicsoma is.
A folyó a világ egyik legnagyobb édesvízi halának élőhelye, félelmetes álkapcsaival a vizek igazi csúcsragadozója, a tigrishal birodalma. A homokos partszakaszok nem egészen a tengerpart nyugalmát kínálják, hiszen a vízen osztoznunk kell a krokodilokkal és vízilovakkal.
Ahol a sivatag és az óceán összeér
A Namib-sivatag több mint másfél ezer kilométer hosszan húzódik az Atlanti-óceáni part mentén, Dél-Afrikától indulva keresztülszeli Namíbiát, hogy északi vége érintse Angolát. Vékony, ám annál izgalmasabb földsáv ez az afrikai kontinens délnyugati partvidékén, melynek területe majdnem egy teljes magyarországnyi.
Megdöbbentő, hogy az óceán végtelen víztömege mentén találjuk földünk egyik legszárazabb területét, ahol a szél több száz méter magas homokdűnékbe hordja a homokot. A kietlen vidéken csak kevés faj képes az életben maradásra. A gyér növényzet is csak a folyóvölgyekben és a sivatag peremvidékein él meg, köztük az akár kétezer éves pozsgás növény, a velvícsia. A sivatagi állatvilág legjellemzőbb képviselői az ízeltlábú rovarok, gyíkok, kígyók, de vándorlása során rendszeresen feltűnik ezen a tájon Namíbia nemzeti állata, a nyársas antilop. Itt él a ritka sivatagi oroszlán, az óceánpartot pedig oroszlánfóka kolóniák népesítik be.
Ezen a vidéken találjuk a híres szellemvárost, Kolmanskopot, amely a huszadik század elején még virágzó német kisváros volt az óceánparttól alig öt kilométerre. A terület gazdag gyémántlelőhelyként lett ismert, amely tömegével csábította ide a szerencsevadászokat. Bányász családok generációi építették a német stílusú települést, ahol kórház, bálterem, iskola is működött egykoron, a szórakozni vágyók pedig színházban és kaszinóban múlathatták az időt.
Az ötvenes évekre kiürült, mára teljesen elhagyatott és a sivatag által visszafoglalt épületekben, utcákon járva szinte hihetetlen, hogy itt működött a déli földrész első röntgenkészüléke, és itt épült meg a fekete kontinens első villamos útvonala is.
A nap fiai
Namíbia több mint természeti kincsei és élővilága. A civilizáció bölcsőjének közvetlen közelében járunk, érdemes megismernünk a kultúrát, törzsi szokásokat és művészetet, és persze a rendhagyó afrikai gasztronómiát.
Több törzs élt ezen a vidéken, sokan elvándoroltak, és a törzsi kultúra nyomai az utóbbi évszázadokban erősen megkoptak. Nem véletlenül, hiszen a német gyarmatosítók erőteljes kizsákmányolása, népirtása nem volt tekintettel az őslakosok érdekeire. A himba törzs szinte egyedülálló módon őrizte meg önállóságát, ma is önfenntartóak, jórészt a külvilágtól elszigetelten élnek Namíbiában. Könnyű megismerni őket, hiszen bőrüket és hajukat a zsírból és növényi anyagokból készített kenőccsel kenik, így tetőtől talpig vörös színben pompáznak. Történelmük nem más, mint csapások sorozata, hol más törzsek pusztították, hol az aszály tizedelte őket, majd a gyarmatosítók mészárolták a törzs tagjait. Ma 20 és 50 ezer közé teszik számukat, főleg klánrendszerben élnek. Namíbiát járva ritkán láthatók, ám a turizmus azért megtalálja őket, és évről évre egyre több turizmusból élő közösséggel találkozhatunk, akik már felfedezték az ide utazókban rejlő lehetőséget.
Vörösre festett testű lakosokat a nagyobb településeken is láthatunk. Ők a „hererók”, a délre vándorolt és kis túlzással elvárosiasodott himbák. Elődeik a telepesek szolgálatában álltak, amikor pedig fellázadtak a gyarmatosítói elnyomás ellen, a német megtorlás kis híján kiirtotta a teljes népességet. A hererók utódai szelídebb, de azért jól felismerhető külsővel ma is kitűnnek a városlakók közül. A német gyarmatosítók sem tűntek el nyom nélkül, mintegy 30 ezren élnek jelenleg is az országban. Egészen szürreális élmény, ahogy az afrikai tájból egyszer csak behajtunk az óceán és a homokdűnék által közrefogott Swakopmund városába, egy mini Németországba, német gyarmati stílusú házakkal, német feliratokkal, sörkerttel, európai szállodával.
Ha nem a közelmúlt, hanem Afrika idők homályába vesző múltja érdekelne minket, feltétlenül látogassunk el Twyfelfountain sziklarajzaihoz. Mintegy 2500 ősi falrajz látható itt, a késő kőkorszakból. Az általános iskolai történelemkönyvünkből ismerős vörös sziklákon nyomot hagyó rajzok itt érintésközelben idézik meg a valaha volt bővizű források mentén élő, Krisztus előtt több mint ezer évvel ezen a vidéken vadászó emberek mindennapjait.
Namíbia ízei
Az országban található minőségi szállodáknak és vendéglátóhelynek ma már komoly tapasztalatuk van a turisták kiszolgálásában. Ennek megfelelően számtalaan nemzet konyhájához hozzáférhetünk. Ha alaposabban megismerjük Délnyugat-Afrika konyháját, tapasztalhatjuk, hogy az európai ízlésvilág jelentősen befolyásolta a hagyományos ételek készítését is. Nyilván a német hatásnak köszönhető az afrikai állathúsokból készült kolbász, az angolszász ízlést idézik a steakszerű fogások megjelenése az étlapokon. A namíbiai konyha elsősorban a vadhúsai miatt különleges, az itt élők számára természetes az antilopfélék, bölény-, strucc-, sőt zebraételek fogyasztása. Tengerparti régiókban népszerűek a halak és egyéb tengeri herkentyűk, sőt, a tenger gyümölcseit tekintve Namíbia a dél-afrikai nemzetek között a legjelentősebb exportőr.
Van persze néhány egzotikus fogás, amit érdemes kipróbálni. A potjie kifejezés jelentése: fazék vagy üst. A holland telepesek hozták az eszközt, az afrikai kontinens adta az alapanyagokat ehhez a népszerű namíbiai fogáshoz, ami egyfajta húsos-zöldséges-szaftos egytálétel, disznóból, birkából vagy bármilyen egyéb húsból. A potjie közösségi fogás, mint nálunk a bográcsozás: mindenkinek megvan a tuti receptje, és ezerféle variációban készíthető.
Természetesen a sült húsok is népszerűek az országban. Ami mozog, az megsüthető, ami nem mozog, azzal pedig lehet fűszerezni. Krokodilt, antilopot, sőt csúszómászókat is feltálalnak sütve, ám a legnépszerűbb sült fogás a kapana, egyfajta grillezett marhahús. A nyugati civilizációban street foodnak mondanánk, bár errefelé már akkor is készítették, mikor az európai kultúra még nyomokban sem létezett. A szabadban sütött húshoz rendszerint paradicsomos-chilis-hagymás szószt tálalnak.
Míg a fenti ételek könnyen befogadhatók az európai gyomor számára is, csak az igazán kíváncsi ínyencek szokták megkóstolni a hernyóból készült ropogós falatkákat. A Mopane egy hernyófajta (a császárlepke lárvája), amit többféleképp is el lehet készíteni, akár snacknek, akár salátában, de leginkább ropogósra sütve. A lárva magas fehérjetartalma miatt gazdag és jó minőségű tápanyagforrás, kétség kívül azonban igencsak kívül esik az európai ízlésvilágon.
A növényi alapanyagokat tekintve a legnépszerűbbek és legelterjedtebbek a különféle kukorica és köles ételek. Önállóan, kásaként is fogyasztják, de az ide látogató utazók tányérján inkább köretként szerepelhet. Akármennyire is nyitottak vagyunk az idegen ízekre, óvatosan válogassuk meg, hol étkezünk. Piacokon, kisebb települések útjai mellett is kínálják a helyi fogásokat, ám ezeken az árusítóhelyeken a higiéniai szabályok betartása enyhén szólva sem üti meg az európai mércét. A hotelekben, minőségi éttermekben megtalálhatjuk a legkülönlegesebb falatokat is, így biztonságosabb a professzionális vendéglátásra hagyatkoznunk.
Fontos tudnivalók egy namíbiai utazáshoz
Beutazási feltételek: Magyarországi állampolgárként vízummal utazhatunk Namíbiába, amelyet akár érkezéskor is kiválthatunk. Ha előre akarunk gondoskodni róla, akkor az ország bécsi nagykövetségén kell azt beszereznünk. Az útlevelünknek a beutazás dátumához képest legalább további hat hónapig érvényesnek kell lennie.
Utazás gyerekkel: Namíbia ezernyi izgalmas felfedeznivalót kínál, így akár kisgyermekes utazók is bátran belevághatnak egy közös szafari kalandba. Ha csak az egyik szülő utazik a kiskorú gyerek(ek)kel, akkor a másik szülőtől az utazáshoz hozzájáruló nyilatkozatot kérhetnek az országba lépéskor.
Nyelv: Namíbia hivatalos nyelve az angol. Ez nem csupán a hivatalos megjelölés, valóban sokan – legfeljebb csak a legeldugottabb falvakban nem – beszélik azt folyékonyan.
Pénz: Namíbiai dollárt nem könnyű és nem is kell Magyarországon beszerezni. Érdemes eurót és dollárt vinni magunkkal, amelyet már az érkezéskor át tudunk váltani. A bankkártya nem elég, a legtöbb benzinkútnál és kisebb helyi boltban csak készpénzt fogadnak el.
Közlekedés: Baloldali közlekedés van érvényben. Autóbérléshez érvényes vezetői engedélyre és bankkártyára van szükségünk. Több helyről, többféle szolgáltatást választva is tudunk autót bérelni, a Namibia2Go például már a repülőtérre érkezésünktől gondoskodik rólunk.
Oltások: Az előírások időnként változhatnak, az országba lépéskor jelenleg nincs kötelező oltás az Európai Unió területéről érkezőknek. Ha olyan országban jártunk korábban, ahol előírás a sárgaláz elleni oltás, akkor belépéskor kérni fogják az oltási igazolást. Az Afrikába utazók számára mindenképp ajánlott a gyermekkorban kapott diftéria és tetanusz elleni oltás megújítása, valamint a hepatitis A és B elleni védőoltás. A trópusi területeken, folyók mentén az esős évszakban érdemes felkészülni a malária ellen védekezésre.
Időeltolódás: Jó hír, hogy nyáron nincs időeltolódás, a téli időszámítás alatt is csak egy óra különbséggel kell számolni.
