A vérmérgezés (szepszis) nehezen meghatározható, az egész szervezetet érintő, összetett tünetegyüttes, amelynek súlyos formája a beteg halálához is vezethet.
A vérmérgezés folyamatának lényege, hogy a szervezet valamely káros tényezőre adott válaszaként gyulladásos és véralvadási folyamatok aktiválódnak. A gyulladásos és a véralvadási reakciót az immunrendszer egy idő után nem tudja kontrollálni, a kezdeti ponttól távol eső szervek is érintettek lesznek, és életveszélyes állapot alakul ki.
A nem megfelelő válaszreakció kiváltó okaként szerepelhet valamilyen kórokozó, vagy akár sérülés következtében is kialakulhat. A kórokozók leggyakrabban baktériumok, illetve káros anyagcsere termékeik, a toxinok, azonban vírusok, gombák (pl. candida), protozoonok is felelhetnek az életveszélyes állapot kialakulásáért.
Milyen tünetek jelentkezhetnek?
A vérmérgezés kialakulásáért felelős helyi tüneteken kívül magas láz, forró, száraz bőr jellemző, de előfordul, hogy a testhőmérséklet kórosan alacsony szintje is (hipotermia – 35,5°C alatt). A lázat a legtöbb esetben hidegrázás kíséri. Szapora a légzés (hiperventilláció), percenként több mint 20 légvétellel, a pulzusszám több mint 90 percenként (tachycardia) és alacsony, csökkenő értéket mutató vérnyomás (hipotenzió) jellemző. Bőrkiütések jelentkezhetnek. A vizelet mennyisége csökken (oliguria). A beteg aluszékonnyá válik.
Honnan indul a fertőzés?
Nem járvány, vérmérgezés!
Semmelweis Ignác kezdte sejteni (amit ma már senki sem von kétségbe), hogy egy alapos fertőtlenítős kézmosás megakadályozhatja a gyermekágyas anyák halálát. Igencsak meg kellett küzdenie igaza elismertetéséért. Honnan jött a zseniális gondolat, hogy a gyermekágyi láz a pyaemia (vérmérgezés) egyik formája, az oka pedig a „bomlott szerves anyag”, amely a szülési sérüléseken keresztül bejut a szülő nő szervezetébe?
Milyen fokozatai vannak a szeptikus folyamatnak?
A vérmérgezés legenyhébb formája általában nem igényel kórházi kezelést. Valamilyen komolyabb vírusfertőzés vagy tüdőgyulladás következményeként alakulhat ki.
A súlyos szepszis stádiumában az alapbetegséghez (ami a folyamat kiváltó okaként szerepel) már legalább egy távolabbi szerv – pl. tüdő, vesék – működési zavara társul.
A kezelés során minél előbb olyan antibiotikum adása szükséges, amely a kórokozók széles körében hatásos. Ezt követően, ha van rá lehetőség, és sikerül kitenyészteni a vérmérgezést okozó baktériumot, akkor a kórokozóra specifikus antibiotikumra kell váltani. A szepszis súlyosabb stádiumaiban szükség lehet több ponton történő többszintű beavatkozásra, amely megnöveli a beteg túlélési esélyeit. Ezzel együtt a szepszis napjainkan is egy potenciálisan halálos, igen súlyos kórkép, melynek legfontosabb kezelési lépése a megelőzés.